Én nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy az autópályák révén kényelmesebben és gyorsabban jutok el az ország távoli részeibe. De nyilvánvaló, hogy miközben az építés költségeit az egész társadalom viseli, a hasznát csak egy töredéke élvezi. Azt sem igen tapasztalom, hogy az autópályák oly sok termelő munkahelyet hoztak volna a Budapesttől távolabbi régióknak. Elsősorban a külföldi áruk elosztását végző depók és a nagy, külföldi tulajdonb an lévő raktáráruházak szaporodását konstatálom. Nem egyszer fordult már elő velem, hogy miközben az idegen rendszámú kamioncsordákat előztem, a rádióban azt hallottam: a nehéz teherjárművek tulajdonosai által fizetett úthasználati díj csak a töredékét fedezi annak a kárnak, amit a trailer truck-ok okoznak.

De honnan ez az aszfaltozási megszállottság? A Le Monde Diplomatique júniusi számának egyik cikke szerint a Közös Piac megteremtésével Európa lebontotta a kereskedelmi, adózási és pénzügyi szabályokat. Így már nem maradt más hátra, mint eltávolítani a fizikai akadályokat. Mert kinek jó a „nagy belső piac”, ha a termékek szétterítése időben hosszú és költséges marad? A javaknak és a szolgáltatásoknak szabadon kell áramolniuk a piac területén, optimális körülmények között és a legkevesebb ráfordítással.

Ebben a nyílt, átjárható térben a multinacionális vállalatok „fokozatok szerinti gazdálkodást” folytatnak, csak egy tájegységet őriznek meg a kontinensen a termelés számára, s megkövetelik az alvállalkozók kitelepedését „olyan országokba, ahol olcsó a kézzel végzett munka”. 1989-ben a Whirlpoolnak 38 üzeme volt Nyugat-Európában. Tízre volt szüksége az újraegyesült Európának. Következésképp Olaszországban, Franciaországban, Németországban ezreket bocsátottak el…

És ott van az ökológiai hatás: 1985 és 1995 között harmadával nőtt az áruszállítás által okozott széndioxid-kibocsátás. Egy új tervezetben, melyet 2004-ben írtak alá, a Bizottság a szállítás megduplázódását tervezi 2020-ig. A nehézsúlyú gépjárművek CO2 kibocsátása 54 %-kal nő 2030-ig.

Hogy kompenzáljuk a dolgokat?

Nos, a Bizottság ajánlásának megfelelően használjunk „energiatakarékos égőket”. És kapcsoljuk ki őket, amikor kilépünk a szobából… – írja a Le Monde Diplomatique szellemes szerzője, Francois Ruffin Brüsszelben a lobbisták kezeskednek a demokráciáért című cikkében.