Radnóti Miklós 1941. március 2-ai naplóbejegyzésében gunyorosan intézi el a Nemzeti Újság aznapi számában megjelent Mécs László-verset, amiből úgymond az asztalára ugrik egy nyurga szó, a >>nyujtózkodjon<<. „Ikes ige vagyok, kérlek, nyujtózkodjék és nem -jon, kár lenne értem, szegényedik a család, ha hozzátörtök a tömeghez, még ti, költők is így bántok velem! – panaszolja az ikes ige nevében a költő.

Azóta csaknem hetven év telt el. Sok foganatja nem lett sem Radnóti, sem más intéseinek. Mint ’41-ben, úgy most is gyakran épp a nemzetiek törik kerékbe a nyelvet. Ha tanítványokat figyelmeztetek a hibára, a legtöbben csak értetlenül néznek rám: „Ikes ige? Miért vacakoljunk vele, Tanár úr!

Szó, ami szó. Mint ahogy minden, a nyelvhasználat is változik. Hogy mást ne mondjak, amit Radnóti még rövid u-val írt – nyujtózkodjék –, arra nyújtózkodjék a mostani helyesírási szótár előírása.

Én azért mégis tartom magam az ikes ragozáshoz. Egy olyan világhoz kapcsol, amely lassan az idők ködébe veszhet. Lélekben leszünk üresebbek, ha hagyjuk.