Nekem úgy tűnik fel, hogy a XXI. századdal indult nemzedék világszerte elfordul a múlttól - említettem meg a Teleschola idei tanévét lezáró, a diákok és a tanárok előtt rögtönzött mondataimban. Talán az informatikai robbanással megváltozott kommunikációs feltételek miatt alakul ez így, talán más miatt történik - polemizáltam. Mindenesetre tanári tapasztalataim egyre inkább arról győznek meg, hogy erősödik az a felfogás, amely szerint nem a múltbeli ismeretekre kell alapozni a tudást, hanem az itt és most élményéből kiindulva kell oktatni. Ma már az oktatási szakértők befolyásos csoportjai is támogatják ezt a jelenvalóságot fetisizáló gondolatot.

Ezzel szemben nekem az a meggyőződésem, hogy ha az emberiség szinte elvágja magát a múltjától, azért még nagy árat fog fizetni a jövőben. Ami az egyént illeti, az ő esetében nincs szükség találgatásra. Ha az egyén mond le a múltbeli tapasztalatok értékeléséről, s azok hasznosításáról, annak már ma kárvallottja lesz. A munkahelyekért folyó versenyben hátrányba kerül azokkal szemben, akik nem vették be azt a maszlagot, hogy az internetes háló mindig készen szállítja azokat a tudnivalókat, amelyekre épp szüksége van.

Pedig egyszerű belátni, hogy óhatatlanul az jár jobban, aki minél több tudást képes az agyából előhívni. Mert ő egy más dimenzióban a számítógépnél is gyorsabban, s főleg másként képes kombinálni, amikor az érzelmekkel dúsítja a szikár tényeket.