Persze, hogy nincs új a nap alatt!

>>Móricz Zsigmond átírta Kemény: Rajongók-ját, az Athenaum hirdette s már meg is jelent. Kezére kellene csapni, el kellene kobozni, be kell tiltani az ilyet, gyalázat!<< – kommentálja az esetet Radnóti a Naplóban, 1941. január 4-én. >>Ma az újévi Nyugatban Illés Endre ír az ügyről szellemesen, élesen, okosan és felháborodottan. Kitűnő írás. De Gellért meséli, hogy Móricz folytatja… most Tolnai Lajost készül tönkretenni.<<

Nógrádi Gáborék nemrégiben hasonló dolgot műveltek, ha jól emlékszem, Jókai és Gárdonyi egyes műveivel. Nagy vita bontakozott ki. hogy szabad-e az egyszerűsítéssel érthetőbbé tenni a jelenkori olvasók számára az úgymond régies, terjengős szövegeket.

A témát tárgyaló irodalomvédők közül senki nem hivatkozott sem Radnóti soraira, sem Illés Endre cikkére. Gyanítom, a tájékozatlanság az oka. Ezért van az, hogy rendszeresen újból felfedezzük a spanyolviaszt. Pedig gyakran csak a régiek már letisztult álláspontját kellene ismernünk és ismertetnünk.

Más tekintetben sincs új a nap alatt.

A Radnóti-napló 1941. augusztus 9-ei lapjára az Apollinaire-kötet 200 példányának értékesítéséről illesztette be a „részletelszámolást” a költő. Ebből többek között kiderül, hogy a főbizományos jutaléka már akkor is 50 százalék volt, s hogy a „Bizományba kiküldve” tétel 75 példánya is „eladott” csak nem tudja kikényszeríteni az elszámolást most a könyvkereskedőktől.

Hát, tényleg nincs új a nap alatt!