1.) Az előkészítés zárt körben zajlik A társadalom egészének életét alapvetően befolyásolják az új jogszabályok, ehhez képest az előkészítők eddig semmilyen érdemi észrevétel figyelembe vételének nem adták jelét. E tekintetben folytatják az előző kormányok olykor ehhez hasonló gyakorlatát. Az újraszabályozás szükségességét nem vitatom, de a módszert, a tervezetek elméleti megalapozásának hiányát, a sok tekintetben szakmaiatlan, elnagyolt tartalmat igen. Erősen kifogásolható az a mód, hogy nem a kormány, hanem két képviselő önálló indítványként nyújtotta be a médiával kapcsolatos törvénytervezeteket. Ez tette lehetővé az egyébként kötelező egyeztetések mellőzését, a módosító javaslatok megtételének néhány órában, a T/363. számú indítvány esetében a benyújtási határidő szokatlanul rövid és a nyári szabadságolások időszakára eső megszabását.

2.) Nincs nyilvános médiastratégia

a.) Hiányzik a kitekintés Az előkészítők nem a globális világban, vagyis azokban a folyamatokban helyezik el a magyarnak mondott médiarendszert, amelynek valójában a területen kívüli transznacionális vállalatok a meghatározó tulajdonosai, film- és műsorbeszállítói. Az európai normákra is csupán részletezés nélküli utalás történik.

b.) Hiányolom a médiarendszer mai szerepének meghatározását.

– Nincs végiggondolva, hogy vajon önálló hatalmi ágként tekinthetünk-e a médiára, amint azt egyesek vallják, vagy sem.

– A stratégiát megalapozó helyzetelemzésnek ki kellene térnie a média-pluralitásnak az itt és most történő értelmezésére. Nézetem szerint a plurálisnak mondott médiarendszer a befogadók többsége számára a fizikai és szellemi korlátok miatt nagyon is monolit; a közönség nagy része nagyjából ugyanazon hatásoknak van kitéve. Az elsősorban a médiavállalkozások érdekében felosztott nyomtatott és elektronikus médiapiacot, illetve a politikai erők által ellenőrzött helyi nyilvánosságot olyan médiarendszer uralja, amely hosszabb vagy rövidebb ideig, de vélhetően egyoldalúan befolyásol nagyon sok embert.

– Ezen belül egy valóban átfogó médiaszabályozás felelős előkészítésének számolnia kellene azzal, hogy milyen kevesen férhetnek hozzá a lassú és kimaradásokkal működő internethez a nagyvárosoktól távolabb élők. Foglalkozni kellene azzal a jelenséggel is, amire az újabb nemzetközi felmérések hívják fel a figyelmet: nálunk, a fejlettebb országok megfelelő korosztályaihoz képest, az internetezők aránytalanul nagy számban használják a webes felületeket kikapcsolódást szolgáló szórakozásra, játékra, illetve tárgyi tudással alig alátámasztott vélemények továbbítására ahelyett, hogy a segítségével a ténylegesen is hasznosítható ismeretek szerzésére törekednének.

c.) Tisztázatlan a médiarendszer és az ország viszonya Sem a nyilvánosságra hozott indítványokban, sem a nyilvános indoklásokban nincs nyoma annak, hogy az előterjesztők vizsgálták volna, miként látják a média szerepét a mai társadalomban, s hogy milyen követelményeket támaszthatna maga az ország, a társadalom, a nemzet a mára rendkívül bonyolulttá vált médiarendszer egyes formáival, egyes szereplőivel szemben, s hogy milyen eszközöket lehetne igénybe venni a követelmények érvényesítéséhez.

Mindezzel összefüggésben az elsődleges stratégiai célnak, a demokrácia, mint az ország, a nemzet számára kiemelten fontos érték megőrzését kellene a magyar médiarendszer elé állított alapvető követelménynek tekinteni, s a szabályozás zsinórmértékévé tenni. Mert a demokratikus viszonyok megőrzése nélkül nem lehetséges például az információmonopóliumok felszámolása, a tudáskincshez, a legfontosabb kulturális tartalmakhoz való hozzáférés minden polgár számára való lehetővé tétele, a társadalmi párbeszéd akadályainak elhárítása, amelyekkel mint a stratégiai cél elérésének médiabeli eszközeivel kellene számolni.

3.) Tisztázatlanok a fogalmak

Magának a médiarendszernek a tüzetes számba vétele is hiányzik a médiaalkotmány tervezetéből. Erre legalább a fogalom-meghatározások között kellett volna sort keríteni. Mindössze hat kifejezés (médiaszolgáltatás, műsorszám, lekérhető médiaszolgáltatás, lineáris médiaszolgáltatás, médiatartalom, tartalomszolgáltató) értelmezése szerepel az eredeti törvény-tervezetben. Ez önmagában is megkérdőjelezi a szándék komolyságát, a kivitelezés szakszerűségét. Nem fogadható el az a válasz, hogy mindez egy majdani, a tulajdonképpeni médiatörvényben még elrendezhető, mert a mostani hiányosságok, tévedések a későbbiekben már hivatkozási alapot jelentenek.

4.) A közmédia-rendszerrel szembeni követelmények

A közmédia-rendszert függetlenné, normatívan finanszírozottá, a nemzeti párbeszéd intézményévé, a hazai gyártású műsorok és alkotások kiszámítható szabályozáson alapuló hordozójává kell tenni. A szabályozásnak figyelembe kell vennie a technikai változásokat, vagy azt az újabb sajátosságot, hogy a médiacsoportokra és a műfajokra vonatkozó eddigi megközelítéseken túl kell lépni, minthogy magazin és magazin, talk-show és talk-show, híradó és híradó, hír és hír között a tartalomtól függően jelentős különbségek vannak. Ezek nem műfajokként, hanem a nagyon is eltérő, a közönség nagy része által nem tudatosított hatásaikkal formálják az egyes személyek, családok életfeltételeit, gondolkodásmódját, s alakítanak ki olyan normákat, amelyek felkészültté, vagy éppen kiszolgáltatottá teszik őket a mindennapi élethelyzetekben.

5.) A közönséggel nem számolnak

A közönség szempontjai gyakorlatilag nem tükröződnek a médiaalkotmány-tervezetben. A médiacsomag még el nem fogadott elemében – a nem odatartozó 11.§-tól eltekintve – mindössze két és fél, konkrétumok nélküli sor foglalkozik a közönség jogaival. Ebben csupán az fogalmazódik meg, hogy a közönségnek joga van a közügyekről való tájékozódáshoz. Ebből az derül ki, hogy a jogszabály beterjesztői a közönségre csupán mint a politikai üzenetek befogadóira tekintenek. Nem számoltak azzal, hogy az átlagemberek, mi több a gyerekek helyzetéből is végiggondolják a médiaalkotmányt.

Összességében az a véleményem, hogy a médiaalkotmány elfogadását el kellene halasztani, s a jogszabályalkotást az ismert nyugati minták alapján – fehér könyv, zöld könyv kidolgozása – az ütemezés meghirdetésével együtt újra kellene kezdeni.