A Gergely-hegyvidéki Baráti Kör által a kezdeményezésemre és a tevékeny közreműködésemmel első alkalommal meghirdetett Miért szeretem ezt a tájat? pályázatnak a falu új színpadán, a környékbeli polgármesterek és a megyei közgyűlés elnökének karéjában lezajlott eredményhirdetése igazán emlékezetesre sikerült. A tapsokból az derült ki, hogy a közönség sok tagját hatotta át öröm, meghatottság, s talán megrendültség is, amikor a fonyi és az ott nyaralt gyerekek és felnőttek alkotásain keresztül nézhetett rá arra a világra, amit egyébként oly megszokottnak, olykor talán kisszerűnek gondolt.

A másik szerepem ezen a szombaton: előadást tartottam a Gergely-hegyvidéki Népfőiskola Bojtor István tiszteletes által nagy odaadással szervezett rendezvényén. Az életminőség témáját jártuk körbe. A hernádszurdoki Panyuscsikné Kovács Mária nyugalmazott iskolaigazgató érzelmekben és tényanyagban egyaránt gazdag előadást tartott az 1696–1775 között élt Zsujtai András életéről. A Zürichben tanult, nagy műveltségű lelkész életminőségét az isten akaratának való engedelmesség határozta meg. Ezért volt képes a hol pápistáktól, hol a félbarbár környezetéből jövő támadások, és a rettenetes csapások, szeretteinek az újabb és újabb pestishullámokban való elvesztésének elviselésére.

A Magyar iskolák a Felvidéken című előadást a szlovákiai Édesné Fendi Enikő állítota össze, de az indulás előtt belázasodott egyik gyerekük, ezért férje, a református lelkész, Édes Árpád olvasta fel a szöveget, amely részletesen elemezte, hogyan hatottak és hatnak az ottani magyarság életére az asszimiláló törekvések. Dr. Bodnár Ákos, főorvos, egy budapesti vallási közösség vezetője a keresztyénséggel összefüggésben szólt az életminőség kérdéseiről, teológusokat megszégyenítő érveléssel szólva Isten létezésébe vetett hitéről, s arról, hogy a születés és halál között hogyan ragadhatja meg az ember a számára adatott lehetőségeket.

Bodnár Ákos záró előadása előtt kaptam szót, hogy megtartsam „A média hatása életminőségünkre” című értekezésemet. A magam számára is visszakereshető emlékeztető gyanánt idemásolom azt az összefoglalót, amely a rendezvényekről készülő helyi kiadvány számára készült:

„Bár gyakran nem tudatosul bennünk, a média – mint ahogyan minden más természeti és társadalmi jelenség – szüntelenül befolyásol bennünket. Ahhoz képest, hogy ez a hatás erőteljesen formálja gondolkodásunkat, kihat cselekedeteinkre, életünk szinte minden mozzanatára, Magyarországon még a más területeken viszonylag képzett emberek sem számolnak ezekkel a mechanizmusokkal. Miközben a rendszerváltás környékén az újságok, a rádió és a televízió tevékenységét nagyon magasra értékelték az emberek, ma általában negatívan viszonyulnak a médiumokhoz, miközben a médiaszemétnek számító szennylapokat milliók forgatják, a magyar televíziós szappanoperákat, celebműsorokat milliók nézik, az igénytelen zenei rádiókat milliók hallgatják. Az előadó beszélt az ellentmondás hátteréről. Szerinte a tömegek ösztönös értékelésében az tükröződik, hogy a két évtizeddel ezelőttihez képest ma az emberek a médiából nem, vagy alig kapnak érdemi segítséget mindennapi gondjaik megoldásához; a médiumokat szinte kizárólag tőkés és politikai érdekek jegyében működtetik. Domokos Lajos arra figyelmeztetett, hogy a média kedvezőtlen hatásaival szemben helyi közösségeket kell építeni, az államnak pedig egy még megalkotásra váró nemzeti médiastratégia keretében a közszolgálati médiumok szerepének újragondolásával, újraszabályozással kellene minőségi műsorok készítését ösztönözni. A Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval szemben azt a követelményt kellene támasztani, hogy kulturális missziót teljesítve tevékenységüket a nemzet jövőbeni érdekeinek rendeljék alá; többek között részlehajlás nélkül és mélyen elemzően mutassák be a társadalom életét meghatározó folyamatokat, a megírt történetekre épülő filmekben, filmsorozatokban, rádiójátékokban, illetve a portré- és más műsorokban pedig a sokakat érintő lélektani és szociális gondokkal való egyéni szembenézést segítsék elő.”