Kedves Gy! Újabb kérdéseidre az alábbi megjegyzésekkel válaszolok:

– Sajnos, az egész közvetítést még nem állt módomban megnézni, a bejátszásokat pedig televíziónként úgy vágják újra, hogy az az ő értékrendjüket kövesse. Úgyhogy inkább O.V. teljesítményéről nem nyilvánítanék véleményt. Amúgy az Európa Parlament is olyan politikai aréna, mint minden parlament, tehát az ott fellépő „művészek” a közönségnek játszanak.

– A világsajtó – jelentsen ez a kifejezés bármit – részben azért is hangos, mert a magyar kormány és Orbán Viktor olyan értékrendet képviselt és képvisel meglehetősen hangosan, ami a nyugati felfogásból már sok-sok évtizeddel ezelőtt eltűnt. Pontosabban, amit Nyugaton már kibeszéltek egymás között az emberek, a politikai szereplők, most viszont valami olyasmi jön elő a múltjukból, amire talán csak a nagymamák, a nagyapák, a dédmamák és dédapák emlékeznek homályosan. Magam is úgy gondolom, hogy az új magyar alaptörvény, a rá épülő sarkalatos törvények és a kormányzási gyakorlat ehhez az értékrendhez képest visszalépés egy már túlhaladottnak vélt múltba, a rendies társadalom időszakába. Abba a korba, amelyben nagyjából 44 ezer nemesi családnak voltak jogaik, sőt adómentességük (vesd ezt össze a mostani, a gazdagoknak kedvező egykulcsos adórendszerrel) a paraszt (vagyis a társadalom jogfosztott, nem tulajdonos része) pedig nem volt része a magyar nemzetnek, állítsanak erről bármi mást a mélymagyarok. Tetszik, nem tetszik, a történelmi Magyarország egészen az I. világháború végéig, és sok tekintetben még ezt követően is ilyen volt, jóllehet ezt nem így jelenítik meg a mai köztudatban.

– A miniszterelnök és az ellenszél. Szerintem most abban az ellenszélben próbál lavírozni, amit ő maga kavart. És ne feledjük, hogy az unortodox gazdaságpolitika, meg a „kipateroljuk az IMF-et az országból”, az „adunk nekik egy sallert meg egy kokit” tízmilliárdokkal kifejezhető mértékben drágította meg a magyar államkötvények kamatfelárát, illetve a forint leértékelődésén keresztül sok-sok veszteséget okozott mindannyiunknak. Kérdés, hogy megéri-e a háború az árát? Kérdés, hogy joga van-e ahhoz a miniszterelnöknek, hogy tudván tudva kárt okozzon?

Ő persze, zseniális kommunikátor / cinikus politikus lévén, ezt egyelőre képes elfogadtatni az emberek, a benne feltétel nélkül hívők többségével. De én egyáltalán nem vagyok elragadtatva. Ráadásul, felfigyeltél-e arra, hogy immár az oroszok is jelezték: a magyar alaptörvény történelmet hamisít, amikor kiiktatja az 1944-es német megszállástól az 1990-es parlament megalakulásáig tartó időszakot, amivel a térség egészének békéjét veszélyezteti.

Kedves Barátom! Ugyan mit nyerünk ezzel?

Körülbelül annyit, mint amennyit az I. világháborúba való esztelen belemenetelünkkel.

Annyit, mint amennyit a Jugoszláviával megkötött örök barátsági szerződés aláírása után három hónappal a szerbek ellen indított támadásunkkal, s a magyar megszállók azt követő vérengzésével.

Annyit, amennyit a II. világháborúban a Szovjetuniónak való hadüzenettel, a határainktól 1000-1500 kilométerre lévő frontokra kizavart több százezer, megfelelő felszerelés nélküli katona és az ezek kénye-kedvére rendelt, állatként kezelt munkaszolgálatos, egyébként honfitársaink értelmetlen feláldozásával, s a megszállt területeken az ukrán és az orosz lakosságnak okozott veszteségekkel, partizánvadászaink kegyetlenkedéseivel.

Annyit, amennyit a náci Németország elleni küzdelem minden szövetségesének, köztük az USA-nak 1941-ben elküldött hadüzenettel.

Annyit, amennyit a nácik 1944-es szolgalelkű kiszolgálásával és az esztelen katonai ellenállással, ami honfitársaink százezreit, öregeket, gyerekeket, nőket tett mindkét szemben álló fél martalékává, s ami fővárosunk, városaink, falvaink értelmetlen rombolásával járt.

Mindannyiunkat óvom attól, hogy az ezekhez hasonló úgymond szabadságharcos hagyományokat folytatva szálljunk szembe mindazokkal, akiknek a szövetségét kellene keresnünk!

Üdvözöl: