D. Tóth Krisztinával érdeklődő, koncentráltan dolgozó, a számára addig ismeretlen témát előzetesen is tanulmányozni akaró riporterként találkoztam többször is mint az egyik legnagyobb magyar cég akkori PR-igazgatója. Ezekkel a tulajdonságaival meglehetősen kitűnt több tucatnyi ifjú társa közül, akiknek munkáját hivatalból segítettem.

Aztán D. Tóth Krisztina egyszeriben megjelent az RTL Klub Híradójának műsorvezetőjeként. Nocsak, nocsak! Nem lesz ez még korai - aggódtam érte magamban olyan emberként, aki jó másfél évtizede - több évi újságírói tevékenység, négy éves vidéki híradó tudósítói munka után, az adásszerkesztés mellett öt éven át havonta egyszer beülhetett az akkor még egyetlen hazai televíziós híradó egyik műsorvezetői székébe. Egye fene, legyintettem. Végül is ez inkább szórakoztató műsor, mint híradó.

Csakhogy nem régen D. Tóth Kriszta átigazolt az MTV híradójához - szintén műsorvezetőnek. Nincs mit szépíteni a dolgon: a bájos kislány ebben a közegben elveszett. Amit mond, annak nincs, nem lehet súlya. Nem csak az erőtlen orgánuma miatt, hanem mindenekelőtt azért, mert egyelőre hiányzik belőle a hitelességnek az a kisugárzása, amit csak a megtapasztalt élet kölcsönözhet bárkinek.

De úgy látszik, ez ebben az esetben nem szempont. D. Tóth Kriszta sztárságra ítéltetett.

Hogy megfeleljen a híradós műsorvezető eszményképének, arcán ma már egyre sötétebb árnyalatú a smink, súlyos szövetekből készült választékos ruhája komolyságot, megállapodottságot sugall. A fényekkel, a háttérrel tompítják hajának világosságát, a kamera látószögével, s széke magasságának állításával - legalábbis így látszik kívülről - esetenként a fajsúlyosabb Pálfy István egyenrangú, sőt már ennél is hangsúlyosabb partnerévé kreálják.

Ám mindez nem elég. Február 27-én visszalátogatott az RTL-hez. Maga Fábri Sándor fogadta műsorában. Sokoldalú Krisztánk bizonyára komoly összegek megmozdítása után új terepen debütálhatott. Az életében először viselt frakkszerű ruhában is őrizve a közszolgálati híradós imázst - szórakoztatott. Már ha szórakoztatásnak lehet nevezni egy aranyos, de azért a közönséges részeknél sem pironkodó gazdag kislány - gyakran járok Londonba, ahol sok ismerősöm van - csacska történeteit, amelyeken Fábri velünk együtt negyedórán át unatkozott.

Sajnálom D. Tóth Krisztát!

Már kezdte volna látni, hogy mi van a világban, amikor gyorsan hátat fordított neki. Így aztán nem zavarják majd a valóságról szerzett tapasztalatok, amikor a mások által megírt híreket olvassa fel a súgógépről még sok-sok éven keresztül. Bár a csoda tudja. Biztosan sokan irigylik érte. Akkor meg, mit nyavajgok én itt?