Tisztelt Kerényi Imre!

Ön a Magyar Nemzet 2003. július 5-i számában interpretálja a Magyar Hírlapban május 31-én megjelent írásomat. Gondolom, nem járok messze az igazságtól, hogy eredeti cikkemet a Magyar Nemzet olvasóinak döntő többsége nem ismeri. Ezért hadd tudassam velük: írásom központi gondolata az volt, hogy a Késsel, Villával című május 25-i televíziós vitaműsorban a szakmai érvekből kifogyván Ön személyeskedő támadásokat indított partnere ellen. Ha pedig megszorult a vitában, nem habozott csúsztatni, tekintélyérvet bevetni.

Kár, hogy ez nem derül ki az Ön interpretációjából. Az eredeti cikkem értelmezéséhez ugyanis olyan módszert választott, amellyel gyakorlatilag elzárta válaszcikkének olvasóit az én valóságos álláspontom megismerésének lehetőségétől.

Tisztelt Kerényi Imre! Éppen erről van szó! Ezt a módszert ugyanolyan szalonképtelennek tartom, mint amilyennek a Késsel, Villával című május 25-i televíziós vitaműsorban való szereplését is tartottam.

Üdvözli: Domokos Lajos

U.i.: Amint számos cikkemből, jobb- és baloldalinak mondott lapoknak adott interjúimból kiderül, azt az álláspontját teljes mértékben osztom, hogy - legalábbis a közmédiákban - a haszonelvű rendszert le kell rombolni, s helyette értékelvűt kell alkotni. Ám a frekvenciák - csakúgy, mint az ország és lakói - ideológiai alapon történő felosztása, mi több megbélyegzése ellen, Önnel ellentétben, továbbra is tiltakozom. Azt pedig kifejezett csúsztatásnak tartom, hogy az úgynevezett balliberális oldalon lennének a haszonelvű, a jobboldali konzervatívon pedig az értékelvű alapon ténykedők. Kedves Kerényi Imre! Sajnos ennél sokkal kuszább a helyzet, amint ezt a különféle színezetű kormányok és a kormányzásban szerepet játszó szervezetek, testületek közvetlen környezetében dolgozva a rendszerváltás utáni több mint egy évtizedben módom volt megtapasztalni. Még egy megjegyzés: talán nem veszi rossz néven, ha reagálásomat nem csupán a Magyar Nemzethez, de a Magyar Hírlaphoz is eljuttatom.