Rég nem láttunk már ilyet: a közt szolgálta a Magyar Televízió. Vasárnap este valami olyasminek lehettünk tanúi, amiért érdemes az adóforintokat televíziózásra fordítani. Tájékoztatni akartak és tájékoztattak bennünket. Baló György vezetésével az érintettek - ezért hozzáértők - konkrét kérdéseinek tömegére konkrét válaszok hangzottak el az Európai Unióhoz való csatlakozás agrárgazdasági összefüggéseiről.

Az adás még arra is képes volt, hogy - miután a kissé körülményes és szürke kezdésen túlvoltunk - műsorként is hasson a nézőre, és ott marasztalja azt, aki csak véletlenül kapcsolt erre a csatornára. Holott nem voltak benne az érzékeinket megcélzó fényjátékok, működök, műtapsok - még trágár beszólások sem. Ez a műsor minden hókuszpókusztól mentesen csak az eszünkhöz szólt.

És csodák csodája, így is hatott!

És végre láthattuk, hogy mire (is) való a köztévé. Baló György megmutatta, milyen lenne az egyik főcsapás, amelyen kivezethető lenne a Magyar Televízió abból a dzsungelből, ahova a saját zsebük megtömésén fáradozó vállalkozók és a politika-üzlet szintén közpénzen való művelésében érdekeltek együtt vitték be.

Két szempontot azonban Balónak is figyelembe kell vennie, ha nem akarja, hogy bennrekedjen ebben a rengetegben:

Az egyik: nem tehet úgy, mintha a közönséget érintetlenül hagyta volna a gyorskultúra. Ezért ezekben a műsorokban is alkalmaznia kell a figyelem azonnali megragadásának és megtartásának dramaturgiai eszközeit.

A másik: hírverést kell csinálni az ilyen adásoknak is. Méghozzá a műsor konkrétságához illő konkrétsággal.

Mindezt nem azért, mert a tájékoztató műsoroknak a szórakoztatókkal kellene versenyre kelniük. Csupán azért, hogy akit érdekel a műsor, jó előre értesüljön róla, ne pedig a véletlenen múljék, hogy odakapcsol-e vagy sem.