Ez történik tehát abban az országban, ahol szórakoztató műsorban színészek és publicisták kezdik formálni a politikát - olykor szemmel láthatóan nagyon is komolyan véve önmagukat ebben a szerepben. A Heti hetesre gondolok. Az eredendően szórakoztató műsorra, amelyben gyakran késztetnek arra, hogy meghallgassunk egy-egy baljósan moralizáló rövid monológot. Egy-egy tanmeseszerű kinyilatkoztatásra fülelve nem egyszer felszisszenünk a demagóg (tehát népbutító) következtetések hallatán. Ám a demagógia helyretételére sosincs idő, hiszen máris zúdul ránk a következő vicc, a következő obszcén kiszólás. Elsodorja a hahota a hamisságot, ami csak a tudatalattiban hat tovább.

A műsor lényege, hogy Bajor Imre és Gálvölgyi János parádés blattolásai, Kern András remek krokijai közé vegyítve csöpögtetik a főként Verebes Istvántól és Farkasházi Tivadartól származó nagyon is célzatos politikai üzeneteket, amelyek elkenéséhez a másik oldalon szürkébb untermanok járulnak hozzá. Ez a Heti hetes mechanizmusa, amihez képest édes mindegy, hogy tudatosan, avagy véletlenül alakult-e ez így, vagy hogy tudatában vannak-e ennek a szereplők.

Tény viszont, hogy a Heti hetes-gépezet öntörvényű működésének néha egészen drámai következményei vannak. A nézők többsége nyilván átsiklott afölött is, hogy a műsor szeptember 20-i adásában Váncsa István - éppen a felkészült, az ebben az ügyben pontosan ellenkező nézeteiről ismert Váncsa István - a sajtószabadság semmibe vétele mellett érvelt.

A stúdió közegében jópofának tűnhetett fel a hirtelen jött gondolat: "A Teller-ügy kapcsán nem a FIDESZ-nek, hanem az MSZP-nek kellett volna felszólítania lemondásra Eötvös Pált, a Népszabadság elnök-főszerkesztőjét, a FIDESZ-nek Kondor Katalin eltávolításán kellene dolgoznia, ez inkább lenne érdeke…"

Sajnos, Váncsa, a jó nevű publicista nem elhessentette, hanem lelkes-izgatottan fejtette ki ezt a hirtelen jött gondolatot. Nyilván akkor és ott maga sem ébredt tudatára annak, hogy épp neki, (bal-liberális?) újságírónak kellene fellépnie az ilyen természetű, lépten-nyomon tapasztalható beavatkozási kísérletek ellen, feltéve, ha komolyan gondolja, hogy legalábbis törekedni kell a sajtó politikától való függetlenségére, a sajtószabadság kivívására-megtartására. Sajnos, ezzel szemben Váncsa, a jó nevű publicista egy szórakoztató műsorban legalizálta a politikai pártoknak, a médiaelittel összefonódott politikusoknak a demokráciát veszélyeztető, mára ismét mindennapossá lett gyakorlatát.