Kiváltja-e az internet a hagyományos könyvtárakat? Egy felmérés szerint a válasz: nem. Az internetezők negyede olvas ugyanis papír alapú könyveket. Többek között erről volt szó legutóbb az Újbudán működő Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének szokásos hétfő délelőtti, előadásokkal egybekötött beszélgetésén.

A rendezvényen Csepeli György és Prazsák Gergő ismertette annak a vizsgálatnak a megállapításait, amely az internethasználat következményeivel foglalkozott. Mint elmondták, a téma azért keltette fel érdeklődésüket mert a digitális forradalom előtti időben az emberi agy hosszú ideig mindössze 150 ember szociális jelenlétének kezelésére volt berendezkedve. Az internet megjelenésével azonban ez a kör hihetetlen mértékben kitágult. A kutatók kíváncsiak voltak arra, hogyan alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez, hiszen a közvetlen emberi kapcsolatok számának növekedésével a hozzáférhető információk mennyisége is bővül.

A reprezentatív, négyezer személyre kiterjedő vizsgálat egyik érdekes eredménye az a megállapítás, hogy akik sokat olvasnak, színházba, kiállításokra járnak, vagyis a kulturális gazdagok 87 százaléka internetet is használ. Velük szemben a kulturális szegényeknek mindössze 20 százaléka érdeklődik a számítástechnikai lehetőségek iránt.

Sok fórumon felvetődik, hogy kiváltja-e az internet a könyvtárakat. Mint kiderült, a két mozzanat között nincs közvetlen összefüggés. Az internetezők 25 százaléka olvas könyvet, 19 százaléka, tehát csaknem ugyanennyien, viszont nem.

Figyelemre méltó, hogy az emberek többsége nem szívesen nyilatkozik arról, hogy mire használja a webet. Az azonban kiderült, hogy népes azok köre, akik nem egyszerűen szórakozni akarnak, hanem az életüket, a munkájukat segítő információk gyűjtésére és a tanulás miatt ülnek számítógép elé. E csoport 34 százalékának a magas kultúra iránt is igénye van, vagyis az ebbe a körbe tartozók képesek kombinálni a hagyományos és a csak digitális úton hozzáférhető adatokat. A kutatók szerint ez a követendő magatartás, mert a ma világban egyik tájékozódási forma sem életképes a másik nélkül.