Az RTL Klub március 11-ei Házon Kívül című műsorában különböző cégek humánerőforrás, vagyis HR-es szakemberei számoltak be arról, hogyan szűrik az álláskeresőket.
Kiderült, hogy ma már sem grafológusra, sem pszichológusra, szinte önéletrajzra sincs szükségük ahhoz, hogy feltérképezzenek bennünket. Elég, ha regisztráltuk magunkat akár egyetlen közösségi portálon. Az általunk megadott adatok, még inkább a magunkról feltöltött fotók alapján eldőlhet, hogy eljutunk-e egyáltalán az állásinterjúig.
De vajon etikusak-e a HR-esek, amikor ehhez a módszerhez folyamodnak? Helyén való-e, ha saját munkájukat ily módon próbálják könnyíteni, az interjúra behívandó személyek számát kevesebbre csökkenteni? Tisztességes-e, hogy előszűrőnek alkalmazzák azokat az információkat, melyeket a közösségi oldalakon adnak meg magukról az emberek?
Az iwiwezők, a twitterezők, a facebookozók persze erről mit sem sejtenek. Talán soha nem is fogják megtudni, mi a valódi oka annak, hogy nem hívják be őket beszélgetésre, amikor állásra pályáznak. Nem gondolnak arra, hogy a szakemberek mindenekelőtt az interneten keresgélnek utánuk. Azt fürkészik mi a hobbijuk, milyennek mutatják magukat a fotókon, hogyan nyilvánulnak meg a hozzászólásokban, s hogy kikkel tartanak kapcsolatot.
Becsületesebb lenne, ha a cégek már az álláshirdetésekben közölnék: „Munkatársaink az interneten is rákeresnek az adataira, s az ott talált információk alapján hozzuk meg előzetes döntésünket.” Ez lenne a becsületes, de persze ne álmodozzunk róla! Ezért inkább jól gondoljuk meg, hogy mit közlünk magunkról, amikor egy-egy új képet töltünk fel egy portálra, egy-egy új hírt helyezünk el az interneten. Soha ne feledjük, hogy mindig lesben állnak a HR-esek! |
| "Az iwiwezők, a twitterezők, a facebookozók persze erről mit sem sejtenek." Hát... aki manapság nem számít rá, hogy beírják a nevét valamelyik webes keresőbe, az valószínűleg nem is elég felkészült, hogy megállja a helyét egy modern munkakörnyezetben. Személy szerint annyira tartom etikátlannak a dolgot, mint az internet elterjedése előtt körbetelefonálni a jelentkező feltüntetett referenciáit: semennyire. A különbség csak az, hogy ma már nehezebb eltitkolni a kellemetlen referenciákat. A munkavállalóknak illene megtanulni, hogyan hajthatják saját malmukra ezt a vizet, mert pozitív képet ugyanolyan könnyen kialakíthatnak magukról az interneten, mint negatívat. Az a HR-es pedig, aki egy hülyülős nyaralási fénykép láttán félredobja az életrajzomat, akkor sem lesz velem kedvesebb, ha frissen vasalva, egyenes háttal ülünk szemtől-szemben. Így-vagy-úgy a felvételi nagyrészt a személyes szimpátia szűrője. |
| A bejegyzés írójával egyetértek abban hogy kérdéses a helyénvalósága, hogy a HR-esek nem közlik a munkára jelentkezőkkel előre hogy pontosan milyen "szűrési" módszereket fognak alkalmazni a leendő kolléga kiválasztására. Tény hogy kérdéses ennek az etikai oldala. Azonban általánosságban rossz megközelítésnek tartom, hogy ennek a fogásnak -mármint az állásra jelentkezők előszűrésének a közösségi portálok (iwiw, facebook, myspace, tagged) segítségével- csakis ártalmas és etikátlan oldala lehet. Miért nem érezhetjük ezt egy lehetőségnek, hogy még hitelesebb képet kapjanak rólunk leendő munkahelyünkön?! Miért abból indulunk ki hogy ab ovo, csakis és kizárólag negatív képet adhat rólunk a saját magunk által szabadon kiépíthető profilunk/profiljaink?! Nem lehet hogy az ilyen előszűrés csak még pontosabb képet ad, és kizárja egy rossz munkakapcsolat lehetőségét jó előre?! Egy felszínes egyen-CV, az aznapra kisuvickolt cipő, mosoly, és "legszebb ruhánk" miért nem vet fel etikai kérdést? |