A „nano” szócska az igen apró méretű részecskék – például a vírusok, a DNS – kiterjedésének érzékeltetésére szolgál. Az ebbe a mérettartományba eső mesterséges anyagok már jelen vannak életünkben, miközben számos kérdés tisztázatlan velük kapcsolatban. Az Élelmiszer-önrendelkezésért Szövetség által szervezett, Kapára-kaszára esték beszélgetéssorozatának e heti rendezvénye ezzel foglalkozott.

A módszer annyira új, és a molekulák létrehozásának módozatai olyan magas szintű tudást igényelnek, hogy a döntéshozók még abban sem tudtak egységes álláspontot kialakítani, hogy mit tekintsenek nanoanyagnak. Mindenesetre a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal egyetlen olyan hazánkban forgalmazott élelmiszeripari termékről tud, amely ilyen méretű részecskét tartalmaz. Ez a molekula az omega-3 zsírsav, amit margarinok alkotórészeként a koleszterincsökkentő hatás miatt ismerünk.

További 605 étrend-kiegészítő, és életmód-javító készítményben fordul elő nanomolekula, de a hivatal ezeket nem tekinti élelmiszernek. Ilyen például a Q10 koenzim. Külföldön kapható olyan fogyókúrázók számára ajánlott jégkrém is, ami a benne lévő nanorészecskék miatt kevesebb zsírsavat tartalmaz, mint amennyi a hagyományos, stabil szerkezet kialakításához egyébként szükséges lenne.

Csomagolóanyagok is felépülhetnek ilyen részecskékből. Az amerikai Miller Brewing által gyártott söröket például olyan háromrétegű palackban hozzák forgalomba, amely az aktív nanomolekulák révén antibakteriális hatást fejt ki, ráadásul alkalmas a termék nyomon követésére, a hamisítók elleni védekezésre is.

Bizonyos zöldségek, így a káposztafélék, a nagy élelmiszerláncok polcain a megvilágítás és a hűtés hatására gyorsan elveszítik vitamintartalmukat. A folyamat neve fotooxidáció, lényege, hogy a fény fotonnak nevezett részecskéi becsapódnak a zöldség vitamint előállító molekuláiba és szétroncsolják azok szerkezetét. Ezt a folyamatot képes gátolni a nanotechnológiával előállított csomagolás, amely ezektől a káros hatásoktól védi a terméket. Más fóliák például színváltozással jelzik a húsok frissességét, vagy az esetleges baktériumok jelenlétét.

A problémát az jelenti, hogy ezt csak úgy képesek elérni, ha ők maguk is reakcióba lépnek az élelmiszer felületével, a gyártók viszont egyelőre nem túl nagy hangsúlyt fektetnek az egészségügyi kockázatok – az esetleges allergiás reakciók, magzatkárosító hatások – felmérésére. Mondhatni semmit nem tudunk arról, vajon ezek a részecskék milyen keresztreakcióba lépnek a gyógyszerekkel vagy egymással. Arra nézve is igen kevés az adat, hogy a környezetben található hulladékokkal milyen kölcsönhatás jön létre.

A nanotechnológiával előállított termékekre az Európai Unió tagállamaiban jelenleg az Új élelmiszerekről és új élelmiszerösszetevőkről szóló 258/97/EK rendelet vonatkozik. E szerint "a gyártó köteles a nanomolekula-tartalomról tájékoztatni a fogyasztókat és a hatóságot, ha az a termék tápértékére, anyagcseréjére, vagy a benne lévő nem kívánatos anyagok mennyiségére nézve az elfogadotthoz képest változást jelent". Tehát ha a gyártó szerint elfogadható a termék, akkor a cég nem köteles az előállítás technológiájáról tájékoztatást adni. Mint azt Demény Enikő, a CEU Bioetikai és Jogi Központjának kutatója elmondta, nemrégiben ezért nem tudtak teljes körű elemzést készíteni a nanotechnológiával készülő termékekről. Az olyan nagy cégek, mint a l'Oreal, vagy a Unilever éppen a gyártási titokra hivatkozva tértek ki a válaszadás elől.

Egyidőben hazánkban is látható volt egy éjszakai arckrém hatóanyagainak felszívódását illusztráló reklámfilm, amelyben nanokapszulákból szabadult fel a regeneráló anyag. Miután Franciaországban társadalmi vita kezdődött a nanotechnológiáról, a reklámszöveget megváltoztatták, és a hatóanyag már úgynevezett liposzómákba csomagolva utazott a sejtek között. A biológiában kicsit is jártas nézőket természetesen nem lehet megtéveszteni, hiszen mindkét szó ugyanarra az eljárásra vonatkozik, csak a nanokapszula a részecske méretére, a liposzóma az összetételére utal, mivel a lipo-, lipid szócska magyarul zsírszerű anyagot jelent.

Zentai Andrea, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal szakértője a civil szervezetek által szervezett fórumon egy kérdésre válaszolva elmondta, az ilyen összetevőket tartalmazó termékek bejelentése teljes mértékben a gyártók felelősége, a hivatal nem végez ilyen típusú vizsgálatokat. Hazánkban a jelenlegi mintegy negyvenezer élelmiszerféleség felügyeletét háromezer élelmiszer-ellenőr látja el, így egyszerűen nincs kapacitás az új protokollok kidolgozására és bevezetésére. További problémát jelent a globalizáció, hiszen az egyik országban betiltott termék az interneten keresztül gond nélkül megrendelhető egy másik államból, ahol nem olyan szigorú a szabályozás.

A tervek szerint két év múlva mégis életbe lép a naotechnológiával előállított élelmiszerekkel kapcsolatos élelmiszerbiztonsági szabályozás. Brüsszelben jelenleg is dolgoznak az előírásokon. A lehetséges jogszabály egyik lényeges eleme az új termékek előállítására vonatkozó támogatási rendszer átalakítása. Napjainkban általában elegendő egy költség–haszon elemzést elkészíteni, kockázatbecslésre csak a pályázatok 15 százalékának esetében van szükség. A jövőben a gyártókat elsősorban azzal próbálják érdekeltté tenni az egészségügyi veszélyek felderítésében, hogy nem kapna pénzt nanotechnológiai fejlesztésre az, aki nem készít teljes körű kockázatelemzést, beleértve a termék esetleges környezetkárosító hatásait is.

XXX

– A FAO-WHO 2009-es szakértői ülésének a nanotechnológiáról és élelmiszer-biztonsági vonatkozásairól készült összefoglalója itt olvasható.

– További információk a nanotechnológiai kutatásokról angol nyelven a Nature Természettudományos folyóirat internetes kiadásában.

– Cikk arról, hogy az óceáni üledékekben élő baktériumok mikrobális nanoszálak hálóztatán keresztül kapcsolódnak egymáshoz. (a szerk.)