Milyen értékek uralkodnak a mai európai társadalmakban? Miként függnek össze az emberek munkahelyi tapasztalatai azzal, hogy adott esetben segítenek-e társaikon, vagy sem? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keresi a választ Csepeli György és Prazsák Gergő könyve, az Örök visszatérés, Társadalom az információs korban.

A kötet április 25-én jelenik meg. Alapját azok a kutatási eredmények szolgáltatták, amelyeket a szerzők az Értékrendek Európában elnevezésű vizsgálat részeként tártak fel.

Csepeli és Prazsák az Etele úton működő MTA Filozófiai Kutatóintézetben tartott előadásban nemrégiben már beszámolt az eredményekről. Ezek egy részét a Blogtérben az Internetezők szokásai című cikkemben már ismertettem. A kötet megjelenése adja az apropót ahhoz, hogy az akkor elhangzottakból további részleteket közöljek.

A 19 európai országra kiterjedő társadalomtudományi kutatás során 40 ezer személyt kérdeztek meg. A válaszok alapján kiderült: a szociális bizalom, az individualizmus, a konformizmus (a fennálló uralkodó rendszerhez való elvtelen alkalmazkodás), és az autonómia iránti igény tekintetében az emberek három csoportba sorolhatók.

– A teljes európai népesség 36 százaléka a cselekvők kategóriájába tartozik. Számukra fontos mások segítése, az önzetlenség, az áldozatkészség és a társadalmi igazságosság. Megbíznak az emberekben. Munkahelyüket magas autonómiafokkal jellemzik, vagyis meglehetősen önállóan dolgozhatnak, beleszólhatnak a folyamatok alakulásába, napjaikat önállóan szervezhetik.

– Ugyanennyien vannak azok akiket a szenvedők közé soroltak a kutatók. Az ebbe a csoportba tartozókat erősen irányítják a munkahelyükön. Jellemzően kollektivisták és konformisták. Valószínűleg ennek következtében alacsony a szociális bizalmi indexük, mások segítését nem tartják értéknek.

– A két szélső kategória között 28 százalék a közvetítők aránya. Ők bizonyos esetekben az egyik, máskor a másik csoportra jellemzően alkalmazkodnak az élethelyzetekhez.

A fent említett csoportokba tartozók országok közötti megoszlása meghatározó különbséget mutat. A legtöbb cselekvő Svédországban (71%), a legkevesebb Magyarországon (8%) található. Tegyük hozzá: hazánk lakosságának több mint fele a szenvedő viselkedési móddal jellemezhető. Ez azért nyugtalanító, mert amint arra a kutatók rámutattak, közvetlen összefüggés van egy társadalom jóléte, gazdasági fejlettsége és az említett értékválasztások között.

Érdekesség, hogy az értékrendek szerinti tagozódás és az internethasználat között is kimutatható a kapcsolat. Az európai népesség ennek alapján történő megoszlása a mai Franciaországot, Németországot, Ausztriát és Észak-Olaszországot, lényegében az Elbától Nyugatra eső területeket magában foglaló IX. századi Karoling, másként Frank Birodalom határaival mutat összefüggést. A vizsgálatok szerint a cselekvők 56 százaléka él ezen a területen és internetezik naponta. A közvetítők 31, a szenvedők pedig mindössze 18 százaléka használja mindennap az internetet.

x x x

A filozófiai intézetben a következő előadást Kocsis László: Igazságalkotók és ontológiai elköteleződések címmel tartja. Időpont: április 19., 10 óra. Helyszín: MTA Filozófiai Kutatóintézet 1119 Budapest, Etele út 59-61.

(Megjegyzés: az ontológia a lét kérdéseivel foglalkozó tanítás. Kocsis László előadása arra fókuszál, miért fontos a létező dolgok igazságát kimondó elméleteket keresnünk.)